„A rólunk szóló történeteket csakis múlt idoben mesélhetjük el. Visszafelé peregnek onnan, ahol a jelenben állunk, és többé nem a történet szereploi, hanem a szemléloik szólalnak meg” – írja az idos Leo Hertzberg muvészettörténész professzor a regény utolsó lapjain. Van egy titkos fiókja, abban tartja mindazt, amit szeretett, mindazt, ami azokra emlékezteti, akiket valaha szeretett. Attól függoen, hogyan rendezgeti oket, hogyan viszonyulnak ezek a tárgyak egymáshoz a térben, hívódnak elo érzései és a múlt eseményeinek értelmezései.Hertzberg professzor fiatalkorában vásárolt egy Bill Wechsler-festményt. Majd Wechslerék a szomszédjukba költöznek, és így veszi kezdetét a szerelemnek és barátságnak, veszteségnek és helytállásnak ez az eroszaktól, kétszínuségtol, gyilkosságtól és szenvedélytol legkevésbé sem mentes, rendkívüli története. A SoHo kifinomult muvészvilágának galériáiban és a muvészeti egyetemeken forgolódó Hustvedt-hosök olyannyira el vannak foglalva azzal, hogyan tegyék láthatóvá önmagukat a külvilág számára, hogyan váljanak ok maguk is mualkotássá, hogy saját életük megélésére nemigen marad idejük. Hazugságaik, megtévesztéseik és bizonytalanságaik láttán az olvasó újra meg újra felteszi a kérdést, hogy vajon érvényesek-e még napjainkban a viselkedésünket irányító társadalmi, pszichológiai és erkölcsi korlátok.
2020/08/28 04:51:14
