Délben, mikor harangoznak, elgondolkodik az ember. Mit tettem eddig, mi van még a tarsolyomban, mibol mit tanultam, mit akarok tovább adni, hova tovább? Aztán kezdodhet a délután. A fiókomban ott lapult néhány vers. Ó szép ifjúság! Ne hagyjuk veszendobe!Most tovább adom. Ha csak egyetlen rokonlélek is talál magának köztük egy olyan gondolatot, ami magával ragadja vagy elgondolkodtatja, már érdemes volt tollat ragadnom. A XX. század második felében születtem egy déli Duna-menti kisvárosban, Baján. Ez meghatározó tény életemben, mert mindig is úgy éreztem, bárhova is kerüljek is, ez az iszapos, kesernyés illatú víz magához vonz. Nem hagyja, hogy elszakadjak a természettol, melynek alkotórésze vagyok magam is. Egyszeru családból származom. Magyar tanár és könyvtáros a hivatásom. Vannak gyermekeim, akikre büszke lehetek, és akiket nagyon szeretek. Hasonlítanak a mindennapjaim sok tízezer ember szabványos életéhez. Nincs mindig kedvem ünnepelni piros betus napokon. A boldogságot akkor szeretem felszalagozni, amikor váratlan hozzám érkezik. Immár felnott vagyok, de elárulom a lelkem mélyén gyermekként nagy varázsló. Bárkit megérint e varázslat, látatlanban is ketten örülünk.
2020/08/29 08:37:33
