Mint sírba hulló földgöröngyök kopogása, szikárak a könyv mondatai. Mégsem gépiesen kattogó minimalizmus ez- nagyon is költoi. Az eleven, fájdalmasan szép képek ellenpontozzák a baljós hangulatot. Fekete és vörös színben lebeg minden, az ébrenlét és az álom (vagy orület?) határán, mintha egy azték piramistemplomot vizionálnánk, tetején a pap lükteto emberi szívet emel a magasba. Lüktet a valóságos város is, éli kegyetlen életét, nyomozónk pedig, aki egyben elbeszélo fohosünk, teszi a dolgát: üldözi a bunösöket, kihallgatja a gyanúsítottakat. De közben minden gondolata, mozdulata mero fájdalom, hiszen a legnagyobb bunös o maga - nincs hová menekülnie, és sohasem nyerhet feloldozást. Hogy miért? Ennek a rejtélynek a megfejtése viszont már az olvasóra vár.
2020/08/28 18:52:15
