Az ember – ha ifjú, ha vén – örömre vágyik. Ha lelki örömre vágysz, ez a könyv érted született. A testiekre is szükséged van – de azt máshol keresd :)Kedves olvasóm… most hunyd be a szemed, mert szeretnélek elvarázsolni! Utazzunk együtt vissza ifjúkorodba (vagy ha ifjú vagy, el ne mozdulj onnan!) és jusson eszedbe, milyen jó kis western-filmek mentek a filmvásznon és a tévében… széles karimájú kalapok és suru pofonok röpködtek a levegoben, míg végül a rossz elnyerte büntetését, a jó meg élt tovább, mint Marci Hevesen. És a benned dúló viharokra emlékszel-e? A végletes érzelmekre, amelyek élet és halál között labdáztak veled a levegoben?….És a diákévek? Zord külseju, komor tanárok, akiktol féltél, és kedves, szelídek, akiket az ujjad köré tudtál csavarni, ha egy kicsit tanultál? Aztán szivárványszárnyon kiröppentél az Életbe… és rájöttél, hogy nem minden fenékig tejföl. Megpróbáltál megfelelni az elvárásoknak, miközben magadba temetted álmaidat, hogy majd egy óvatlan pillanatban, amikor mindenki békén hagy, nem zavar, elovehesd és tovább dédelgethesd oket… Biztosan Te is orizgetsz ilyen terveket, álmokat magadban. Eljön majd az ido az életedben – talán többször is – amikor úgy érzed, (szinte?) mindennél fontosabb, hogy azt az álmot megvalósítsd… lehet, hogy már el is jött! Én így voltam az írással. Valami megfoghatatlan érzés arra indított, hogy írjam le a gondolataimat, alkossak valamit, ami én vagyok. Mindenkiben él ilyen vágy, hogy megmutassa önmagát: nézd meg a graffitiket a házak falán… a firkákat az iskolapadon… a fák kérgén. Persze, úgy gondolom, nem ez a helyes módja annak, hogy megmutasd ki vagy… de nem is az, amit a bulvárlapok a szemed közé hánynak vagy ami a tévé-vetélkedokbol rád ömlik! Kedves Olvasóm, tanulj meg nevetni, örülni a szépnek, jónak, értékesnek. Örülj azoknak, akik körülvesznek a környezetedben, mert nekik is szükségük van örömre.
2020/08/28 05:30:28
